Modern villa a domboldalon

A tulajdonosok előrelátó módon az építésszel együtt kerestek megfelelő építési telket Los Angelesben és Paul McClean meg is győzte őket arról, hogy rátaláltak. A terület teljesen körbeépült, csupán ez a rész nem kellett senkinek, mert az amúgy szeszélyes domborzati viszonyok éppen itt voltak a legkevésbé előnyösek. Egyik oldala meredeken lejt a völgy felé, körben viszont mindenütt sokkal magasabb a rézsű, így félő volt, hogy a lecsurgó csapadék itt gyűlik majd össze. A tervező azonban mindenre kínált megoldást.



Még az építkezés megkezdése előtt kiépítettek egy csapadékelvezető rendszert és támfalakkal megerősítették a meredek részeket. Így nem kell tartani a hirtelen lezuduló víztől vagy a meginduló földtömegtől. Bátran lehetett tervezni a pinceszintet, mely a hátsó traktusból nézve tulajdonképpen földszintnek számít. Ide került a “szórakoztató részleg”, a házi fitness terem, a moziszoba és a szauna, valamint egy társalgó bárpulttal és ezzel szinte egybenyitva a kültéren, egy tágas terasz medencével.



Az első emelet a családi, közösségi tereké: nappali konyhával és étkezővel, hálószoba, fürdőszoba és itt a terület felét a hatalmas terasz teszi ki. A medence innen sem maradhatott el, de itt a víz túlcsordulását látványossággá emelték. Ami a felső medencéből kifolyik, vízesés szerűen zúdul az alsó szint medencéjébe. Gépészetileg a két vizes rész egy vízcserélő-szivattyúrendszerrel van összekapcsolva.



Figyelemere méltó részlet az egész falat beborító bortároló, melyet az építész egyedileg ide tervezett, valamint a magán és közösségi tereket összekötő, üvegtetejű folyosó. Üvegtető egyébként az épület több pontján is előfordul, gyakorlatilag bárhol, ahol a tervező úgy ítélte, hogy a nap bizonyos szakaszaiban nem éri a helyiségeket elegendő természetes fény.



A második szintre építették a vendég hálószobákat fürdővel, no meg az elmaradhatatlan terasszal.



A különböző szintek közötti egység, a szerves kapcsolat az, ami valójában lenyűgözővé teszi az épületet. Hiába különülnek el a terek vertikálisan, szimbolikusan mégis egyben vannak. Az egységet a tervező a víz, a tűz és a természetes, valamint mesterséges fények kifinomult, jól kiszámított alkalmazásával érte el. A mindenhol felbukkanó vizes részek egymáshoz kapcsolódnak, a fények egymásba érnek, ami a tüzet illeti, a kandalló szinte mindenütt felbukkan.



Egységet képez továbbá a harmonikus, elegáns berendezés, Lynda Murray munkája. A lakberendező egyszerűségre, átláthatóságra törekedett, arra, hogy az egymásba kapcsolódó terek a bútorzat, a színek és az anyagok tekintetében is egyben legyenek.


Nem kevés fejtörést okozott a bejárat kialakítása. Az elülső, nyitott traktus a völgy felé néz, innen semmi sem zavarja az intimitást. A hátsó fertály azonban a forgalmasabb utcára tekint, így ez eleve zártabb lett. Végül egy, az épület feléig kifutó márvány kerítést emeltek az utcafrontra. Az épület bejárata egy hívogatóan tágasra nyitható ajtót kapott.


Fotó: Jim Bartsch