Új konyha, minimális átalakítással

Nem kevés álmatlan éjszakát töltöttem azzal, hogy próbáltam megfejteni, vajon mi lehet az oka a mai alulméretezett konyháknak? Albérletből szerettünk volna saját otthonba költözni és bárhova mentünk, mindenütt csak parányi helyiségekbe zsúfolt vagy a nappali sarkában elrejtett, mini konyhákba botlottunk.

Való igaz, hogy a büdzsénk sem tette lehetővé egy olyan nagy lakás megvásárlását, ahol a konyha is megfelelő méretű. Illetve számomra megfelelő méretű. Szeretek főzni és sütni, szívesen kísérletezem ételekkel, ezt pedig szívesen kóstoltatom a barátainkkal. Csakhogy ez nem éppen helytakarékos hobbi. Az albérletünkben, a régi belvárosi ház lakásában jó nagy konyha volt. Itt kaptam rá a főzőcskére. És ehhez tűzön-vízen át ragaszkodtam.


Egyszer aztán megnéztünk egy két és fél szobás lakást, ami egy 1970-es évek végén épült, 6 lakásos társasház földszintjén volt. És ott megláttam....! A lakás mérete is éppen ideálisnak tűnt, no de a konyha! Egy korábbi átépítés után egy térbe került a nappalival és a mérete éppen az, amiről álmodtam. Úgy tűnt, hogy sem ez, sem pedig a többi helyiség nem kíván részünkről nagyobb átalakítást, így hát ez lett az új otthonunk.


Aztán alaposan felmértem az igencsak előnyös adottságokat és meghoztam a döntést: a konyhaszigetet kibővítjük, a burkolatokat kicseréljük. Szerencsére a régi tulajdonosok itt hagyták a konyhabútort, ami tetszett is, de némi frissítést megszavaztam a frontoknak. A sütő és a gőzpároló a konyha egyik végébe, míg a jókora hűtőnk a másik végébe került.
Némi ráncfelvarrás után, íme az én konyhám, részben megörökölt és felújított, részben saját tervezésű berendezéssel.