Esztrich alkalmazása aljzatoknál

Az esztrichek alapvető összetétele

Összetevői közül a kötőanyag és a víz az, ami összetartja és biztosítja az előírt keménységet, a meghatározott szemcsenagyságú (általában 0-8 mm-es) adalékanyagok pedig a szükséges szilárdságot adják, de csökkentik a zsugorodást is, így elkerülhetők a repedések. Az esztrichfajtákat a kötőanyagukról nevezik el. Megkülönböztetünk cementesztrichet (CE), anhidrid- vagy gipszesztrichet (AE) és magnezitesztrichet (ME).

Cementesztrich

A cementesztrich kötőanyaga portlandcement, adalékanyaga szabályozott szemszerkezetű homokos kavics. A vízzel elkevert alkotórészek megszilárdulnak. Ez a folyamat hetekig, hónapokig is tarthat, miközben az esztrich szilárdsága nő, és az anyaga zsugorodik. A cementesztrich kb. 28 nap elteltével éri el a végső szilárdságot.
Mivel a cement hidraulikus kötőanyag, tartós nedvesség hatására sem veszíti el a szilárdságát. A zsugorodás következményeként viszont repedések keletkezhetnek, s hogy ezt elkerüljük, a még képlékeny esztrichet hatméterenként (25-30 m2-es önálló felületekre osztással) zsugorodási vagy más néven vakfugával dilatálni szükséges. A vakfuga úgy készül, hogy a simítókanál élével az esztrichet rétegvastagsága feléig bemetsszük.

Anhidridesztrich

Az anhidridesztrich összetétele kalcium-szulfát (gipsz), víz és kvarchomok. Kötésideje 3-4 hét. Használata egyre inkább előtérbe kerül, bár tartós nedvesség hatására a kristályszerkezete megnyílik, az esztrich pedig tönkremegy. Alapozni lehet vizes-diszperziós előkenővel, de csak megfelelő száradási idő (egy-két nap) után szabad az aljzatkiegyenlítést megkezdeni, amikor a kristályszerkezet újra kialakul. Az aljzat-előkészítés során az anhidridesztrich felületéről a puha, adalékanyag nélküli terítőréteget csiszológéppel el kell távolítani. A csiszolást addig kell folytatni, amíg a felületen az adalékanyag szemcséi láthatóvá nem válnak. Keménysége kisebb, mint a cementesztriché, ezért kisebb igénybevételnek kitett helyiségekben alkalmazzák. Mivel a nedvesség károsítja, vizesblokkok aljzataként nem jöhet szóba.

Magnezit-esztrich

A magnezitesztrich kötőanyaga magnézium-oxid (MgO) – közönségesen magnezit – és magnézium-klorid. Adalékanyaga lehet szerves eredetű (fűrészpor) vagy szervetlen (kvarchomok). A kötőanyag higroszkopikus (nedvszívó) lévén nedvesség hatására elveszti szilárdságát, roncsolódik. Ezért előkezeléséhez nem használható diszperziós előkenő, csak vízmentes, kétkomponensű epoxigyanta alapozó. Régebben önálló haszonpadlóként is alkalmazták (magnezitpadló), de ma már ritkaságszámba megy. Meglévő aljzatként még találkozhatunk vele.

Aszfalt-esztrich

A nem nedvszívó aljzatokhoz tartozik a bitumen kötőanyagú aszfaltesztrich, amelynek két fajtáját különböztetjük meg: az öntött, valamint a hidegen hengerelt aszfaltot. Beltérben elsősorban az öntött vagy teremaszfalt esztrichet használják. A még forró, öntött aszfaltesztrich felületét a jó tapadás érdekében bőségesen meg kell szórni homokkal. Ez az aljzat tömör, nem nedvszívó és hő hatására lágyuló.