Kerámia burkolatok típusai

Burkolatok alapanyagai

A kerámialapok összetétele nem írható le egyszerű kémiai képletekkel, mivel ezek nem mesterséges anyagok, hanem a természetben megtalálható és gazdaságosan kitermelhető, bányászható kőzetek és agyagásványok, amelyeket azután kémiai és mechanikai módszerekkel tisztítanak és finomítanak, majd megfelelő arányban kevernek. Az alapanyagok két csoportra oszthatók: agyagásványokra és szilikátokra.

Klinker

A klinkerlapok – még ha 6% körüli is a vízfelvételük – megbízhatóan fagyállók, mivel a teljes zsugorodásig ki vannak égetve, ezáltal elviselik a lapok pórusaiban végbemenő jégképződéskor fellépő erőhatásokat.

A klinkerek előnyös tulajdonsága, hogy erősen tagozott a hátoldaluk, így nagy felületen érintkeznek a kötőanyaggal és igen szilárd kötést tudnak létrehozni az aljzattal. E tulajdonságuk miatt megfelelő ragasztóanyagot használva különösen alkalmasak nagy hőingadozásnak kitett, nagy felületű burkolatok kialakítására. Két területen igen fontos a szerepük: épületek külső homlokzatain, valamint az úszómedencék burkolásánál.

Hátrányuk, hogy a hosszú égetés alatt bekövetkező zsugorodás miatt méreteik pontatlanok, ezért csak széles és nem teljesen egyenletes fugahézaggal, fugakereszt nélkül fektethetők.

Fagyálló és nem fagyálló csempe

Az alapanyagoknál alapvető különbséget jelent, hogy az alapanyagot csak szárazon őrlik-e, vagy pedig vizes közegben néhány mikronos tűréssel egyenletessé teszik a szemcseméretet.

A szárazon őrölt alapanyag általában olcsó, erősen szennyezett vörös agyag. Az így előállított lapok nem fagyálló, olcsó mázas padlólapok.

Hagyományos technológiával a falicsempe úgy készül, hogy az alacsonyabb, kb. 940 °C-on kiégetett, porózus alaplapot mázazzák, majd újra kiégetik. Fal- és padlóburkolatként is alkalmazhatók.

Az alapanyag minőségétől, a préselés során alkalmazott nyomástól és az égetés jellemzőitől függően a lapok vízfelvétele általában 0,05–6% közötti. A hagyományos olasz és spanyol gyártmányú mázas padlólapok vízfelvétele 4-5% körüli.

Gres kerámia

A hazai időjárási viszonyok mellett a préseléses technológiával készülő lapok közül csak a 3% alatti vízfelvételű, I B kategóriába tartozó lapok ajánlhatók kültéri használatra. Ennek a kategóriának egyre fontosabb szereplői az ún. gres porcellanato lapok, amelyeket a nagy nyomáson sajtolt, rendkívül tiszta alapanyagnak köszönhetően alacsony, 0,5% alatti vízfelvétel jellemez.

Ezeket a lapokat gyártják mázas, illetve teljes vastagságban anyagukban színezett kivitelben is. Ez utóbbit itthon sokan "műgránitnak" vagy "gránitőrleményes" lapnak nevezik, tévesen, hiszen az alapanyaga ennek is kerámia, legfeljebb díszítő-színező anyagként keverik az alapmasszába a természetes kövek különböző szemcseméretű őrleményeit.

A mázazott felületű greslapok tökéletesen fagyállóak, de kopásállóságuk a máz összetételétől függ, így nem lehet általában kijelenteni róluk, hogy közületi felhasználásra is alkalmasak.

Majolika, cotto

A nagyobb (6–16%) vízfelvételű extrudált kerámiák közé tartozik a hagyományos majolika és a cotto burkolólap. A mázatlan kivitelű cottót burkolás után viasszal szokták bevonni a vízfelvétel csökkentése érdekében.