Múzeum a dombok között

Tájidegen épületekkel tele a Föld és bátran, de szomorúan kijelenthetjük, hogy az efféle ámokfutásoknak se vége, se hossza. Mindenestre megnyugtató, hogy ennek ellenkezőjére is bőven akad példa, mint az Ebro partján fekvő katalán város, Asco szomszédságában.


A spanyol építésziroda, az Arquitecturia tervezőinek asztalán született Energia Múzeumot egy elhagyatott területre építették, az Asco-ba vezető út mellett. A környék iparának történetét bemutató múzeumépület, illetve a tárlat, ami odabent látható, tökéletesen rímelnek egymásra. A forma és a tartalom összhangja együttáll. És legalább ilyen találó az elhelyezés: a kopár, szinte sivatagi terület, ahol a természet és az ipar együtt élnek anélkül, hogy ez feszültséget keltene. Ezt az egymásmellettiséget hangsúlyozza a múzeum acélfalú épülete.


A hosszasan elnyúló, bordázott acélfal egyhangúságát a központi térre nyíló óriási üvegablak töri meg, a folytatás pedig legalább ilyen meglepő: egy éles kanyarral ívbe forduló, polycarbonát falon található, meglepően kisméretű ajtó várja a látogatókat. A múzeum körül és benne sétálva furcsa dolgot tapasztalhatunk: mintha három, különböző szinten járnánk. Az első szakasz, ahol a látogatók fogadása történik, az ölelő, ívelt épületrész. A második, a belső tér, ahol a kiállítás tartalma jelenik meg, a harmadik pedig, ahonnan kilátás nyílik a tájra és végső soron az épület ezt foglalja keretbe.


Az építmény könnyednek tűnik, már-már félő, hogy az errefelé időnként viharosan fújó szelek kárt tesznek benne. Pedig nem. Az acél szerkezet és a falazat biztosítja a kellő szilárdságot és a perzselő nyári nap ellen is megfelelő védelmet nyújt.