A Nordpark hegyivasút Innsbruckban

Innsbruckról leginkább az óriás műlesiklás, a síugrás és téli bobpálya jut eszünkbe, így nincs is min csodálkozni, ha a hegyivasútról leszállva minden egyes megállóban egy hatalmas hópaplan alatt érezzük magunkat. Nem a folyton szakadó hó miatt – időnként szikrázóan süt a nap –, hanem maguk vasúti megállók keltik ezt a benyomást.


Messziről úgy látszik, mintha mindegyikük a hegy folytatása lenne, amit pihe-puha hó takar, és ahogy közeledik a vasút a megállóhoz, még egy érzéki csalódásnak is az áldozatai lehetünk: a hópaplan mozog, ergo ez egy gleccser. Pedig nem. A vasút mozog, és éppen a célállomáshoz odakanyarodik, no meg a gleccserek olyan lassan mozognak, hogy szemmel nem is érzékeljük. Aztán kiderül a "csalás": ez itt épp a Löwenhaus, az Alpenzoo vagy a Hungerburg.


Zaha Hadidék ismét alkottak valamit, amit illik alaposan szemügyre venni. A könnyű, organikus tetőszerkezet egy nagyon is markáns betontalapzat tetején úszik. A mesterséges táj tökéletesen illeszkedik a természetesbe, télen alig lehet attól megkülönböztetni, de nyáron sem rí ki onnan.