Az Atelier Mecanic Bukarestben

A retró világjelenség, de az biztos, hogy Európának a keleti végein más felhangokkal révedünk a múltba, mint mondjuk a franciák vagy a britek. Itt valószínűleg nem csak a szépre emlékezünk, sőt, minél durvább volt a rendszer, annál inkább jut eszünkbe más is. Éppen ezért minden elismerésem Corvin Cristian román tervezőé és kollégájáé, Serban Rosca-é, akik a sötét múlt emlékeiből egy nem mindennapi szórakozóhelyet teremtettek.



A Bukarest óvárosában található Atelier Mecanic az 1950-70 közötti üzemek ipari maradékaiból állt össze. Bárhova nézünk, mindenhol ezekkel találkozunk: a székek a műhelyirodákból valók, a grafikák az üzemek falát „díszítették”, a bárpult robosztus faborításán egykor esztergagépek vagy satuk sorakoztak. Az egykori gépek és alkatrészeik néhol dekorációként, másutt használati tárgyként jelennek meg. Némelyik darabnak még a származási helye is nyilvánvaló, hiszen az üzem jelvénye, sőt, a raktári szám is jól látható rajtuk.


A románok, hozzánk hasonlóan, kényelmetlennek érzik a múlttal való kapcsolatukat, legszívesebben törölnék emlékeikből a diktatúra sötét évtizedeit. A gyárakat a kommunizmus szimbólumainak tartják, érthető hát, hogy legszívesebben a roncstelepen látnák az efféle tárgyakat. Az Atelier Mecanic nem tesz egyebet, mint ironikusan visszahozza ezeket a jelenbe, ráadásul a belváros egyik bároktól és kluboktól nyüzsgő részébe, ahol egykor különféle kis szervizek működtek. És mi lenne a legjobb gyógyszer a múlton való búsongás ellen, mint annak kikarikírozása.