Kert
Kert  »  Tippek & tanácsok  »  Ami aranyat ér: a salátaboglárka

Ami aranyat ér: a salátaboglárka

Az arannyal versengő, aranyverselő vagy aranyfű a ma salátaboglárkaként (Ranunculus ficaria) ismert sárgás szirmú virágot jelölő népi elnevezések. Bár a salátaboglárka nem túl nagyigényű, egyszerű virág, mégis kincset ér a gyógyászatban, hiszen olyan kellemetlen betegségek kiváló gyógyszere, mint az aranyér vagy a skorbut.

A salátaboglárka eredete


A salátaboglárkával kapcsolatos népetimológia egyrészt a növény formai tulajdonságai alapján vont le következtetéseket – például a gumós-göcsörtös gyökérzet miatt, melyek az aranyeres duzzanatokra emlékeztetnek. Úgy vélték, hogy ez a növény ennek a betegségnek a gyógyítására való. És valóban! A mai fitoterápiás könyvek is a salátaboglárka gyökérzetéből készült kenőcsöket ajánlják a kellemetlen panaszok enyhítésére. Másrészt a virágok sárga színe és a napfénnyel kapcsolatos asszociációk miatt ennek a növénynek a nevében több helyütt szerepel az arany szó is. Még a régi kelta elnevezés, a grian is napot jelent.


Számtalan más szóalkotás is emlékeztet minket arra, hogy a Ranunculus ficaria igazán csodás növény. A ligeterdőkben, dús aljnövényzetű lomberdőkben, nedves réteken és parkokban egész Eurázsiában, Észak-Afrikában elterjedt kis virág egyik neve például a golyvarontófű, mely arra utal, hogy a nagy strumás duzzanatokat, golyvákat, szemölcsöket gyógyították a salátaboglárka leveleivel, frissen préselt levével, teájával is (természetesen csak külsőleg alkalmazva).


A salátaboglárka levelek begyűjtése


Nagyon fontos azonban, hogy a leveleket még virágzás előtt gyűjtsük, mivel ekkor még nem tartalmaz bőr- és nyálkahártya-izgató protoanemonint. Ha ezután gyűjtjük, komoly hólyagokat okozhat a bőrön. Plinius, az ókori természettudós ezeket a hólyagokat az égési sérülésekhez hasonlítja, tehát nem árt komolyan venni a figyelmeztetést. Nem is beszélve arról, hogy hozzá nem értők könnyen összekeverhetik a salátaboglárkát a mocsári gólyahírrel is, mely szintén erősen mérgező alkaloidát tartalmaz. Szerencsére ma már sok segítséget nyújtanak a szervezett gyógynövénygyűjtő túrák, ahol a zöld környezet szépségeiben gyönyörködve elsajátíthatjuk a pontos gyűjtési technikát.


Forró vizet a kopaszra! Boglárkát a bibircsókra!


A salátaboglárka hatóanyagainak köszönhetően (kis mennyiségű protoanemonint, alkaloidokat, szaponinokat, cserzőanyagokat és sok C-vitamint tartalmaz) értékes gyógynövény, de nem árt, ha tudjuk, hogy melyik részét pontosan mire lehet felhasználni. A népi gyógyászatban például elsősorban a már említett skorbut ellen (a friss levelek magas C-vitamin tartalma és vértisztító hatása miatt), illetve krónikus bőrpanaszok esetén alkalmazták frissen préselt levét.

Megvastagodott gyökerének nedvét szemölcs és aranyér ellen hasznosítja a fitoterápia és a homeopátia is. A latin névben szereplő ficaria erre utal (a ficus többjelentésű szó, jelentése füge, illetve „valamilyen golyvaféle”), az általánosan elfogadott nézettel szemben, mely szerint a ficaria jelzőt a fügeformájú levelek miatt kapta a növény.

Teáját elégtelen veseműködés esetén is isszák, magas vérnyomás elleni gyógyteákhoz szintén keverik érfal erősítő tulajdonsága miatt (épp ezért ajánlatos az aranyér esetében is egyébként). A tavaszi megújhodás jegyében azonban ne csak belülről tisztítsuk meg szervezetünket e fantasztikus virággal, alkalmazzuk bátran (persze mértékkel) a reggeli arcmosáshoz is! A középkori angol gyógyászat a leveleket kiütések és hólyagos bőr ellen javallotta, sőt odáig ment, hogy bármilyen duzzanatra, daganatra ajánlani merte, borban főzve mézzel pedig még száraz torokra is ezt használták.

C-vitaminhiány esetén a friss leveleket fogyasszuk salátaként. Vértisztító tea: A leveleket főzzük meg és teájukból naponta 2-3 csészével igyunk.


A sokoldalú saláta


Amint előbújnak az első hóvirágok tavasszal, a salátaboglárka rögtön beindul, és elkezdi hajtani C-vitamintól kicsattanó leveleit. Ezeket a leveleket még virágzás előtt begyűjtve értékes méregtelenítő és vértisztító saláta-alapanyaghoz juthatunk. Nem hiába kapta ez a virág a saláta-előnevet a boglárkafélék (Ranunculacae) családjában.

Főzhetünk belőlük levest is, mint ahogy ezt Svédországban teszik, de itthoni receptek is akadnak, hiszen ezt a virágot a bábakalács (latinul: Carlina acaulis), és a réti bakszakáll (latinul: Tragopogon pratensis) mellett már a tizenhatodik századi herbáriumaink is tápláléknövényként említik. Virágbimbóit a kapribogyóhoz hasonlóan tehetjük el ecetben, a sarjgumókat a virágzás után, zöldségként megfőzve fogyaszthatjuk. Készíthetünk belőle főzeléket is a spenóthoz hasonlóan, de még süteményként is megállja a helyét!



Címkék: 
KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK