Kankalin a mindennapokban

Konyhakertbe vagy virágágyásba?

Mivel számos ásványi anyagot tartalmaz, ezért használható a konyhában is, egzotikus saláta alkotórészként. A spanyol konyha például salátát készít leveleiből, az angolok pedig tradicionális boraikat vagy eceteiket ízesítik vele, sőt, magából a kankalinból is készítenek bort. Dr. Zelenyák könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy Magyarországon is készítettek kankalinbort: „Az egyes vidéken ismeretes kankalinbor nem egyéb, mint cukorral és citromsavval vegyített és erjesztett kankalin. Úgy készül, mint a ribizkebor.”

Sokféle alkalmazhatósága miatt felmerül a kérdés, vajon a konyhakertbe vagy inkább a dísznövények közé ültessünk-e kankalint. Utóbb divatossá vált a kankalint Valentin-napra, vagy nőnapra ajándékozni. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy megajándékoznak minket ezzel a virággal, cserépben semmiképp se tartsuk hosszú távon, ha tehetjük, mielőbb ültessük ki a szabadba!

Gutaütésfű és köszvényfű

Az orvosi vagy tavaszi kankalint (Primula officinalis vagy Primula veris), mely az egyetlen hazánkban nem védett, tehát gyűjthető kankalinféle, régebben varázserejű gyógynövényként tartották számon, amely kinyitja az összes zárat és megtalálja a kincseket. Aranysárga virágzata mézszerű, kellemes illatot áraszt. A levélrózsa közepéből kiemelkedő virágzati kocsány 10-20 cm magas, rajta a virágok ernyőbe csoportosulva állnak. A sárga virágok torkában öt narancsszínű folt van, és természetes élőhelyei főként a lomblevelű erdők vagy a hegyi kaszálók.

A középkorban a vallásos elnevezések mellett teret kaptak a kankalin népi gyógyászattal összefüggő nevei is. Így lehetett ez a növény gutaütésfű és köszvényfű is egyben. Dr. Zelenyák János 1908-as könyvében is megtalálható tanács, hogy a „gutaütött” (agyvérzést, stroke-ot elszenvedett) embereknek az e fűből készült fürdőt javasolják, míg a kankalin teája kiváló köszvényellenes szer.

Ezt támasztja alá a mai fitoterápia is, hiszen a tőkocsányról lecsipegetett virágja számos vértisztító (ezáltal köszvény- és izületi betegségek elleni) teakeverék fő alkotóeleme.  A szártalan kankalin bedörzsölő szer vagy ülőfürdő formájában is csökkenti a reumatikus fájdalmakat. Kiválaszt a vérből minden mérgező anyagot, így azok nem tudnak az ízületekben lerakódni, számos fájdalmas órától megkímélve azokat, akik inkább a természetes gyógymódokat részesítik előnyben a fájdalomcsillapító tablettákkal szemben.


Varró Aladár Béla modern füveskönyvében hasonlókról számol be, hozzátéve, hogy a tavaszi kankalint ideg- és szíverősítőként használhatjuk ideges gyöngeségnél, vitustáncnál, migrén esetében pedig fájdalomcsillapító vagy nyugtatószerként. A sugárkankalinból készített tea kifejezetten egy lágy nyugtatóként volt ismert századokon át, hurutoldó hatása mellett.

Mivel a kankalinfélék (Primulacae) szinte minden tagja tartalmaz szaponint, gyökérzetük kivonata majdnem minden köptetőszerben és köhögéscsillapító teakeverékben is megtalálható. Krónikus és akut felső légúti megbetegedésekre, tüdőbetegségekre kiválóan alkalmazható a kakukkfűvel együtt, megint mások álmatlanság elleni csodaszerként élnek vele, mely egy Maria Treben által leírt eset tanúsága szerint a hosszú időn át hasztalanul szedett erős altatók ellenére is működhet.

Angolszász területeken a tavaszi kankalinból kozmetikumokat is készítenek. Egy tizenhetedik századi angol gyógyfűkereskedő, Nicholas Culpeper például váltig állította, hogy a tavaszi kankalin desztillált vizes kivonata vagy az abból készült kenőcs a hölgyeket még gyönyörűbbé varázsolja, így a kankalinból a mai napig készül arctisztító tej és testápoló is.

Mindazonáltal meg kell jegyezzük, a kankalin az arra érzékenyeknél allergiás reakciót, például kiütéseket válthat ki. Ha ez előfordul, alkoholos lemosással enyhíthetők a tünetek. Belsőleg alkalmazva is okozhat gondot: ha túlzásba visszük fogyasztását, émelygést, hányást vagy hasmenést okozhat.