Kertet minden tetőre!

A zöldtetők története

A tetőkertek építésének az ókorban már hagyományai voltak. A tetőkertek őseinek számító első függőkerteket a babilóniaiaknak és asszíroknak tulajdonítják. A függőkertek a valóságban nem függtek, hanem emelkedő teraszokat alkottak. Görög történetírók szerint Szemirámisz kertjét az újbabiloni uralkodó, II. Nabukodonozor emelte a sivatag közepén, hogy az oázissal felvidítsa feleségét, Amüthiszt. A király az építmény monumentalitásával próbálta meg ellensúlyozni a babilóniai síkságot, hegyes vidékről származó feleségének.


Míg a zöldtető ezen alkalmazása csupán esztétikai célokat szolgált, az észak-európai országokban kialakult vernakuláris építészet más célokat is szolgált. Norvégiában, Izlandon és Dániában az építészet fontos része a félig földbe süllyesztett lakóépületek tetejének földdel való borítása és beültetése. Ezeken a vidékeken az ökológiai szempontok mellett elsősorban a hasznossági, funkcionális szempontok érvényesülnek.

A zöldtetők jelentősége

Bár a már meglévő városi beépítettségen nagymértékben változtatni nem lehet, a megszűnt zöldfelületek pótlására megoldást kínálhatnak a zöldtetők, olyan növényhordozó homlokzatok, amelyek fontos kiegészítők a zajvédelemben, a forgalom csendesítésében, valamint a városi mikroklíma alakításában. Városainkban alapvető kérdés a zöldfelületek súlyos hiánya, és ennek közvetlen következményeként a klimatikus viszonyok kedvezőtlen alakulása.

A zöldtetők előnyei

A zöldtetőknek az ökológiai funkciókon, hatásokon kívül esztétikai, valamint ökonómiai hatásai is vannak. Víztárolási, párologtatási, porlekötési, oxigéntermelési képességükkel kedvezően befolyásolják a városi környezet klímáját. Védik a tetőszigetelést a mechanikai ártalmak ellen, javítják annak hő- és hangszigetelését.


A növényzet nélküli, biológiailag passzív tetőfelületekkel szemben a növényzettel borított felszín sokkal nagyobb fajlagos felülettel rendelkezik, így a pormegkötő képessége is többszörös. Annál is inkább, mert a sima felülettel szemben, ahonnan a legkisebb szél is továbbhordja a port, a növények zegzugos felülete porcsapdaként működve tartósan leköti a port, mely a csapadékvízzel a talajba vagy a csatornarendszerbe távozik. Ugyanakkor a növények oxigéntermelő képességükkel és a visszatartott esővíz elpárologtatásával a levegő összetételét javítják.


A növényzettel borított egyenetlen felszín a hangokat is elnyeli, ezzel jelentősen csökkentve a városokban az egészségre ártalmas zaj szintjét. A zöldtetővel ellátott épületek legfelső szintjén az intenzív hőárnyékolás következtében a tartózkodás, elsősorban nyáron, sokkal kellemesebb.