Leander gondozása

A Nerium oleander, ismert nevén leander nyár elejétől folyamatosan és csoportosan virágzik. A növény fajtától függően lehet egyszerű vagy telt virágú, a legelterjedtebb a rózsaszínű, de van fehér, sárga, piros, mélylila, sőt tarka színű változata is. Az örökzöld, hosszú levelek lándzsa alakúak, bőrneműek, általában 10–20 cm hosszúságúak, és akad közöttük fehér csíkozású. A leanderek 1,8–4 méter magas örökzöld bokor vagy kisebb fa. Észak-Afrikából származik, az egész mediterrán térségben elterjedt.

A leander gondozása

A leander nevelése, tartása nem okoz gondot, dúsan virágozni viszont csak akkor fog, ha sok napfény éri, és tápanyagban gazdag földbe ültetjük. A földkeveréknél fontos az érett komposzt- vagy trágyaföld, amelyhez kevés agyagot és szemcsés homokot kell keverni. Az is jó megoldás, ha az általános virágföldhöz lassú lebomlású műtrágyát adagolunk.

A fiatal töveket évente, az idősebbeket 3-4 évenként kell átültetni. Ekkorra már tekintélyes méretet ölt a növény, és a dézsa súlya is egyre nehezebb. Az idős, tíz éves töveket körülményes átültetni, ezért ezeknél rendszeresen pótolni kell a tápanyagot akár érett marhatrágyalével, akár más tápszerrel.

Mivel a leander szereti a vizet, tavasztól őszig bőségesen kell öntözni, ám a túlöntözésre figyeljünk! Nyáron is elegendő a földnedves állapotot fenntartani. Az elnyílt virágokat rendszeresen le kell vágni szárastul, ezzel újabb virágzásra lehet serkenteni a növényt.


A leander számára kritikus időszak a tél. A hideg évszakban fagymentes, de 4-5 foknál nem melegebb helyre kell tenni. Szabadban csupán mínusz 3-6 fokos hideget visel el. Örökzöld növény lévén, télen is szüksége van világosságra. Enyhén fűtött veranda, télikert vagy világos lépcsőház kiválóan alkalmas a teleltetésre. Jó megoldás a pince, de ebben az esetben kerüljön minél közelebb az ablakhoz, hogy sok fény érje.

Télen mérsékelni kell az öntözést, mert hűvös helyen keveset párologtat a növény. Ekkor szoktak elszaporodni rajta a kártevők, elsősorban a pajzstetű. Teleltetés előtt alaposan meg kell vizsgálni a levelek fonákját és a szárakat, szükség esetén még teleltetés előtt meg kell permetezni. Jó módszer a mosószappanos oldattal való lemosás is, amelyet egy nappal később tiszta vízzel le kell öblíteni. Szappanos víz nem kerülhet a talajra, ezért azt előtte le kell teríteni fóliával. Mielőtt a teleltető helyiségbe vinnénk a növényeket, nyugodtan visszavághatjuk az erősebb ágakat.

Tavasszal, amikor kikerülnek a növények a teleltetőből, ültessük át friss, tápdús földkeverékbe. A kiemelt földlabdát és a gyökerek végeit morzsoljuk, vágjuk le, így nem szükséges a sokkal nagyobb edény.

A leander veszélyei

A leander minden része mérgező. Ez azt jelenti, hogy hajtását és egyéb részeit nem szabad szájba venni és megenni, de tapintásától semmi baj nem történhet. Ezért különösen a kisgyerekektől kell távol tartani.

Metszéskor a hajtásból kifolyó lé irritálhatja az érzékeny bőrűek kezét, ajánlatos kesztyűt viselni hozzá.

Mibe ültessük a leandert?

A műanyag cserepek nagyon praktikusak, általában nem törnek, nem szívják el a növényektől a nedvességet, lehet alájuk tálkát tenni tartalék víznek. Hátrányuk az, hogy könnyűek, ezért borulósak. Ezt megelőzendő a cserép aljába és a földlabda tetejére is kavicsokat, köveket tehetünk. Másik megoldás lehet, hogy félig vagy egészen behelyezzük őket a földbe, ezzel egyrészt sokkal kevesebbet kell locsolni, mert nem süti a nap a növény gyökérzetét, másrészt a felborulás esélyét is szinte minimálisra csökkenthetjük.

A fadézsa nagyon kedvelt a leander tartók körében, jól mutat, elég súlyos, ezért stabil és nem törik el. Viszont a nagyobb dézsák szállítása súlyuk miatt nehézkes. Alátétet nem használhatunk, tehát nincs víztartalék, a réseken kifolyhat a víz, nagyobb a párolgás és a fa elszívása, az átültetés pedig nagyon komplikált. Ha ültetés előtt fóliát fektetünk a fadézsába, nem korhad a fa és jobban tartja a nedvességet. A fólia alján lyukat vághatunk.

Az agyagcserép dekoratív, de nem igazán praktikus, mert törékeny és nincs olyan leander, amely ne borulna fel néha napján. Ha köpcös formájút választunk, amelynek az átmérője szélesebb, mint a magassága, akkor megelőzhetjük a borulást és törést, a növény sérülését, de azért nem árt kikötni a leandert. Nem igazán jó az agyagcserép vízgazdálkodása sem, mert a cserép elszívja a vizet a növénytől, és a tűző napon hamar kiszárad. Több locsolással megoldható ez a probléma is.