A tarka virágcsalán

A 60-80 cm magasra megnövő díszcsalán eredeti élőhelye Afrika és Ázsia. Több faj az 1860-as években jelent meg Európában, népszerűségét tarka színekben pompázó leveleinek köszönheti, melyek a pirostól a bronzszínig, a krémszíntől a bíborig terjednek. Virágai viszont nem feltűnőek. Ültethetjük cserépbe, balkonládába, vagy a kertbe. Csoportosan ültetve a legszebb, ezért érdemes egyszerre több tövet is elültetni.

A virágcsalán gondozása, szaporítása

A virágcsalánt tavasztól őszig kéthetenként mészmentes tápoldattal öntözzük, és a hajtásnövekedés időszakában bőségesen locsoljuk langyos, lágy vízzel.

Átteleltetés után általában megnyúlik, felkopaszodik, ezért a levágott hajtásrészeket gyökereztessük meg, és neveljünk belőle új növényt. A meggyökeresedett dugványokat jó minőségű virágföldbe ültessük, majd a májusi fagyok után ültessük ki.


Nyáron érdemes a hajtáscsúcsokat folyamatosan visszavágni, így tömör, dús, bokros, színes növényt kapunk. Ahhoz, hogy a levelek ne veszítsék el színpompájukat, el kell távolítanunk az elszáradt, árnyékban lévő leveleket.

A virágcsalán fény- és vízigényes, tápanyagigénye közepes. A világos, napos vagy félárnyékos helyet kedveli, de védjük a tűző naptól, mert a leveleinek csak így lesznek szép színei. A 18-22 C fokos hőmérséklet az ideális számára. Télen hűvös, de világos helyen tartsuk.

Legegyszerűbb szaporítási módja, ha tavasszal vízben gyökereztetjük. Az anyanövényről vágjunk le 10-15 cm hosszú hajtásokat, az alsó leveleket távolítsuk el és tegyük vízbe. Pár nap múlva megjelennek a gyökerek. Ekkor ültessük cserépbe, nedves, de jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag talajba. Ha csak véletlenül letörtünk egy ágacskát, azt is nyugodtan használhatjuk szaporításra.

A virágcsalán betegségei és kártevői

Teleltetéskor megjelenthetnek a levéltetvek, lisztecskék és takácsatkák. Ezek ellen célzott permetezéssel, lemosással védekezhetünk.