A zöldtetők tudománya

Alkalmazkodás az épületszerkezetekhez

Sok bosszúságot okoz, ha a tervezés vagy a kivitelezés során az írt és íratlan szabályokat nem tartják be. A legfontosabbak: a felépítmények, szegélyezések, támfalak, elválasztók alatti szabad vízátvezetés megoldása, tipegőutak és burkolatok hézagos kialakítása, a felszíni vízelvezetés biztosítása, a víznyelők hozzáférhetősége megfelelő kontrollaknák segítségével, tisztasági kavics- vagy járólapsáv építése az attikák, parapetek, felülvilágítók, felépítmények tövében, a karbantartás végzéséhez biztonsági eszközök (például leesésvédelmi kikötési pontok) beépítése.


A növényzettel való telepítés minden változata (extenzív, fél intenzív, intenzív) megvalósítható egyenes, illetve fordított rétegrendű tetővel is. Nem javasolt viszont a kéthéjú, úgynevezett hidegtetőkre való telepítés, mivel egy alulról nyitott vagy átszellőzött tetőfödémen nem érvényesül a talaj jótékony geotermikus energiája vagy a fűtött tér feletti zárófödém melege.
A növényzettel telepített tetők hőszigetelése az ültetőközeg vastagságával fokozatosan veszít jelentőségéből. 1,5–2 méter vastag takarásnál a hőszigetelés már szinte elhanyagolható mértékben befolyásolja a hőveszteséget, azonban kisebb ültetőközeg vastagságnál az átázott hőszigetelésű szerkezet jelentősen veszít hatékonyságából.

Rétegrendek

Helytelen rétegrendnél páralecsapódás is kialakulhat. A nagy rétegvastagságú talaj nehezebben képes a kiszellőzésre, így a "lélegzőre" tervezett tetőszigetelési rétegrend nem biztos, hogy működik. Elengedhetetlen tehát, hogy az egyenes rétegrendű zöldtetőkbe jó teljesítőképességű párazáró réteg kerüljön a hőszigetelés alá. Különösen fontos ez, ha a födém előregyártott, elemes vagy szerelt technológiával készül, mert ezeknél a réseken keresztül jelentős mennyiségű meleg, párás levegő áramlik a tetőrétegekbe. Fordított rétegrendnél az extrudált polisztirolhab fölé átszellőzésre képes réteget kell beépíteni.

Vízháztartás

A vízháztartás egyensúlyát két egymásnak ellentmondó követelmény egyidejű teljesítése befolyásolja: egyrészt a tetőn maradjon meg a növénytakaró életképességét biztosító vízmennyiség, ugyanakkor a felesleges csapadék – a gyökérzóna kiszellőztetése mellett – elvezetődjön. Ennek fontos feltétele a megfelelő talajszerkezet és szivárgóréteg megválasztása. Optimális, ha mindkét oldalán dombornyomott, perforált polisztirolszivárgót használunk. A zöldtetőkön ugyanis ez az anyag tudja a szükséges víz tárolása mellett a felesleges vízmennyiséget a szivárgólemez felső síkján az átszellőzés akadályozása nélkül elvezetni. 60–80 centimétert meghaladó termőközeg-vastagságnál a víztárolás szempontja veszít jelentőségéből, de a gyökérzóna átszellőztetése és a pangó vizek elvezetése érdekében az ilyen szivárgóréteg ekkor is szükséges marad.

Páraháztartás és oxigénellátás

Egészséges vegetáció csak a környezeti adottságok figyelembevételével alakul ki.
A szivárgólemezek lyuggatott kialakításukkal a szerkezet kétsíkú kiszellőztetése (páraszellőzés) mellett a növényzet gyökérzetének oxigénellátásában is jelentős szerepet játszanak. Fontos a szivárgók anyagának megválasztása is, hiszen míg egy polietilén szivárgólemez nagyobb rétegvastagságnál, illetve terhelésnél megváltoztatja alakját (összelapul), a polisztirolból készült anyag alakváltozása nem következik be, így az utóbbi beépítésénél sem a víztároló, sem a vízelvezető vagy a szellőztető- képesség nem csökken hosszabb idő elteltével sem.